ribbon-background
ribbon-background

Hírek és közlemények

Internet vs. papír alapú tudás
Internet vs. papír alapú tudás

„A tudás hatalom” – mindannyian ismerjük ezt a mondást. Talán abban is egyetértünk, hogy tanulni fontos és jó dolog, s minél több ismeretanyag áll rendelkezésünkre, annál könnyebben boldogulhatunk a világban. Abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy ezeknek az információknak a megszerzése mennyit változott akár a történelem, akár saját életünk során. Gondoljunk csak bele, mekkora utat tettünk meg, amíg eljutottunk a kolostorokban másolt kódexektől az okoseszközre letölthető receptkönyvekig vagy szótárakig! Vagy abba, hogy mit jelentett néhány éve valamilyen infó után kutakodni, s hogyan történik ugyanez manapság! Vajon egyenértékű a nyomtatott könyvekből szerzett tudás és az internetes szörfözés során, néhány kattintással elért információ? Milyen előnyei és hátulütői vannak egyiknek és a másiknak? Melyiket részesítsük előnyben? Ezt a kérdést járjuk most körbe.


A másoló szerzetesektől a Wikipédiáig

Ha visszagondolunk az általános iskolai történelemórákra, megjelenhet szemünk előtt egy régi kép a tankönyvből a kolostorokban kódexeket másoló szerzetesekről. Kezdetben kézzel sokszorosították a könyveket, amelyeket aztán hatalmas könyvtárakban őriztek. A tudás ekkor egy szűk réteg számára volt csak elérhető, majd Gutenberg 1450 körül feltalálta a nyomtatást. Ez a technikai áttörés óriási hatással volt a műveltségre és a kultúrára, hiszen a különféle tudásanyagokhoz innentől kezdve a nagyobb tömegek is hozzáfértek. Bár a számítógép már a 20. század második felében elkezdte meghódítani a világot, s az 1990-es években az internetet is feltalálták, csak az utóbbi évtizedekben vált az információszerzés elsődleges eszközévé a világháló.

Tíz-húsz évvel ezelőtt, ha az iskolában házi dolgozatot adott fel a tanár, hazafelé menet valószínűleg a helyi könyvtár felé vettük az irányt, s mire hazacipeltük a kiválasztott köteteket, a napi edzést is kipipálhattuk. Az egyetemisták úgy érezhették, a fél életüket töltötték a könyvtárban, mire elkészültek szakdolgozataikkal, hiszen a könyvek jelentették az alapvető forrást a tanuláshoz és a kutatáshoz. Ugyanezen oknál fogva praktikus ajándék volt szülinapra a nagymamának a receptkönyv, melyet a nagyi finom almás pitével hálált meg. Anyunak pedig örömet szerezhettünk a növényápolás témájú magazinokkal vagy a kötésmintákat tartalmazó könyvekkel.

Aztán ahogy szélesebb körben elterjedt, majd az otthonainkban is megjelent az internet, minden megváltozott. Ma már nem kell könyvtárba szaladni vagy apunak körbetelefonálni a rokonságot, hogy ki tudná pár hétre kölcsönadni a Szent Péter esernyőjét. Pillanatok alatt megtalálhatjuk a világhálón, ahogy a többi kötelező olvasmányt is. Ha karácsonyra töltött káposztát szeretnénk főzni, nem a receptkönyvért nyúlunk, hanem gyorsan „ráguglizunk” a töltött káposztára, és már neki is állhatunk az előkészületeknek a kiválasztott recept alapján. Ha pedig dolgozatot kell írni a maratoni csatáról, hamarabb gondolunk a Wikipédiára (mert ugye, „Wiki a legjobb barátnőnk”), mint arra, hogy fellapozzunk néhány történelemmel foglalkozó könyvet. Az interneten szinte mindent megtalálunk – de vigyázzunk, mert mindennek az ellenkezőjét is!


A Google a barátunk?

Minden internetfelhasználó szembesülhetett már azzal a problémával, hogy egy adott témára rákeresve egymásnak ellentmondó információkra lelt. Nagyjából ugyanannyi online magazin ajánlja például, hogy együnk gyümölcsöt, ha fogyni akarunk, mint amennyi óva int tőle. Ez a probléma nyilván előfordulhat nyomtatott könyvek esetében is, de böngészés során összehasonlíthatatlanul nagyobb információmennyiség zúdulhat ránk pillanatok alatt, amelyet bizony, nem könnyű szelektálni! Míg a könyveket megjelenés előtt ellenőrzik, javítják, hiszen nyomtatás után már nem lehet rajtuk változtatni, addig az internetre szinte bárki bármit feltölthet. Mindenféle kontroll nélkül! Aki nincs otthon egy adott témában, azt könnyen becsaphatják az önjelölt „szakemberek”. Ha azonban óvatosak és szemfülesek vagyunk, és el tudjuk különíteni a hiteles, megbízható forrásokat a „noname” magazinok és blogoldalak irományaitól, rengeteg időt spórolhatunk. Számos könyv, folyóirat és magazin érhető el néhány kattintással digitális formában is, és lassan több jó nevű szaklap található meg online, mint a hírlapárusnál. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az akadálymentesítés jegyében egyre több hangoskönyv is fellelhető, így látássérült embertársaink is esélyt kapnak ismereteik tágítására – ezáltal pedig magasabb iskolai végzettség megszerzésére.

Ki sem kell tehát mozdulni az otthonunkból, rövid idő alatt rengeteg információhoz juthatunk hozzá, ha ügyesen használjuk a böngészőt!


Leáldozóban a könyvek ideje?

Joggal vetődhet fel a kérdés: ha ennyire leegyszerűsíti az életünket az internet, akkor a könyvek előbb-utóbb a dinoszauruszok sorsára jutnak, és „történelemmé” válnak? Netán néhány évtized múlva múzeumokban mutogatják őket? A jövő fiatalsága úgy fog rácsodálkozni a könyvekre, mint a mai kisiskolások az írógépre? Nem valószínű, s nem csak azért, mert mindig lesznek olyan bölcsész lelkű könyvkedvelők, akik számára az olvasás élményéhez hozzátartozik a papír illata és tapintása is. Ráadásul nem minden könyvnek van digitális változata. Az is fontos tényező, hogy hazánkban és a világ minden részén rengetegen élnek mélyszegénységben. Egy 2018-as felmérés szerint pedig a magyarok 25%-a digitális analfabéta, vagyis ezek az emberek nem tudnak élni az internet nyújtotta lehetőségekkel – számukra továbbra is a papír alapú tudás érhető csak el. Míg van olyan család, ahol a kisgyermek szinte előbb tanul meg okoseszközt használni, mint beszélni vagy járni, addig rengeteg ember számára problémát jelent egy szimpla sms megírása és elküldése is. S ha azt gondolnánk, hogy ezzel a nehézséggel csak az idősebb korosztály küzd, tévedünk! Számtalan oka lehet annak, hogy egy fiatal nem válik internethasználóvá: a már említett anyagi okok mellett a háttérben a szülők iskolázatlansága is állhat. S az is lehet, hogy elvi-nevelési okok miatt nem adnak okostelefont a gyerkőc kezébe, mert egyszerűen így látják helyesnek, így próbálják megóvni az online világ veszélyeitől a gyanútlan kiskorút. A koronavírus-járvány időszakában nagyon is élő probléma, hogy a digitális oktatásból sok tanuló kimarad vagy azért, mert nincs a családban megfelelő eszköz, nincs internet – vagy az ezek használatához kellő képességeknek nincsenek birtokában.


Könyv – „e-könyv” – „e-tanulás”

Senkit nem célunk lebeszélni a nyomtatott könyvek olvasásáról, de ha már fentebb felsoroltuk az előnyeiket, helyénvaló beszélni a kevésbé előnyös tulajdonságairól is. Aki ment már átvenni iskolai tankönyvcsomagot, netán hordott már haza dolgozatíráshoz könyveket, az tudja, hogy a könyvek bizony, igen nehezek tudnak lenni. Emellett a helyigényük is nagy. Bár sokak szívét megmelengeti egy hatalmas könyvespolc látványa a nappaliban, helytakarékosság szempontjából nem a legjobb választás lakásunk otthonossá tételére. A könyvek nyújtotta megbízhatóságot és a digitális információs anyag előnyeit ötvözik az E-bookok, vagyis az elektronikus könyvek. Lehetővé teszik akár több száz könyv tárolását és szállítását, ráadásul az eszköz ára hamar megtérül, így pénzt is spórolhatunk vele. Környezetvédelmi szempontból is előnyösek, hiszen a papírgyártáshoz felhasznált fákat óvjuk meg, ha a nyomtatott verzió helyett az elektronikust választjuk. Ráadásul a képernyő fényerejének beállításával a lámpafényt is mellőzhetjük, amiért szemeink hálásak lesznek (ahogy a beállítható betűméret miatt is). Míg kezdetben az E-bookot sokan fenntartással, elutasítással fogadták, praktikussága miatt egyre többen preferálják a nyomtatott könyvekkel szemben. Elég egy hosszabb utazásra gondolni, amikor négy-öt könyv cipelése helyett csak becsúsztatjuk táskánk zsebébe a könnyű, kis méretű eszközt, s máris köddé válik az esetleges kezdeti ellenszenv.

A digitalizáció és internet nyújtotta lehetőségek témáját boncolgatva szólnunk kell még az e-learning, vagyis az elektronikus tanulás terjedéséről is. Felgyorsult világunkban egyre nő az igény a továbbtanulás, a fejlődés iránt. Ezzel egyidejűleg egyre kevesebb időnk van iskolába, tanfolyamokra járni. Ezt a problémát hidalja át az e-tanulás. Egyre több képzési intézmény teszi lehetővé tanulói számára, hogy a tudást otthonról, a gép előtt ülve szerezzék meg. Ehhez nem kell más, csak megfelelő technikai felszereltség (amely lehet asztali gép, laptop, tablet vagy okostelefon), széles sávú internet, illetve a tananyaghoz való hozzáférés. Oktatóvideókat, előre elkészített feladatsorokat kapnak az e-tanfolyamra beiratkozott diákok, akik a saját tempójukban, saját napirendjükhöz ütemezve haladhatnak a tananyag elsajátításával.


Vita témáját képezheti a fiatalabb és az idősebb korosztály között az a kérdés, hogy melyik tudás értékesebb: felveheti-e például a versenyt az időigényes, könyvtári kutatómunkával az online információvadászat? Erre a kérdésre nem lehet egy határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Mindkét tájékozódási formának mások az előnyei és a hátrányai, másfajta odafigyelést és munkamódszert igényelnek. Van, aki szeret „biztosra menni”, és inkább tölt órákat a könyvek „társaságában”, csak hogy ne kelljen szelektálnia az egymásnak ellentmondó információhalmazban. Ezzel szemben lehet, hogy másvalaki magabiztosan vág bele az internetes böngészésbe, mert már megvannak a bejáratott, megbízható oldalak, ahonnan az infókat beszerzi. Az is előfordulhat, hogy az adott téma alapján dönt valaki, melyik forrást használja, mert valamelyik jóval előnyösebbnek bizonyul. S végső soron van jelentősége annak, hogy nyomtatott receptkönyvben vagy az Instán találjuk meg a szilvás gombóc receptjét, ha mindenki repetázna belőle? Aligha… Mind a papír alapú tudásnak, mind az internethasználatnak megvan a maga előnye és hátránya. Mindenki válassza azt az utat a tanulásban, amelyen könnyebben, magabiztosan haladhat az elérni kívánt célok felé!


További hírek