Hírek és közlemények

A 21. századi ember számára megszokott dolog a színes szeméttároló konténerek látványa. Mindenki tisztában van vele, hogy mire szolgálnak, és a legtöbben azt is tudják, hogy melyik színűbe milyen anyagot szabad tenni, anélkül, hogy el kellene olvasniuk hozzá a feliratot. Sőt, manapság ezt már az iskolában megtanítják a gyerekeknek.

De miért fontos a szelektív hulladékgyűjtés? Alig húsz éve még nem létezett ilyesmi, a szüleink, nagyszüleink bedobták a szemetet a kukába, rácsukták a tetejét, és többet nem foglalkoztak vele. Ha nekik jó volt úgy, nekünk miért nem?

A (környezet)tudatosság, társadalmi felelősségvállalás, fenntartható fejlődés egészen újkeletű fogalmak, vagy legalábbis nemrégen kezdtek elterjedni a köztudatban. Trendi lett a zöld életmód, a környezetvédelem, társadalmi szinten beszélünk róluk, minden internetes portálon találunk zöld rovatot, és már az óvodás korosztály számára is kiadtak könyveket arról, hogy hová kerül a szemét, amit kidobunk. A mi generációnk már nem elégszik meg annyival, hogy lecsukjuk a kuka tetejét; mi tudni szeretnénk, hogy mi történik utána a szeméttel, hova kerül, milyen károkat okoz és mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a bajt.

Évről évre több szemetet termelünk; jelenleg Magyarországon évente több mint 3 millió tonna háztartási hulladék keletkezik, ami hatalmas terhet jelent a környezetnek. Muszáj megoldanunk a feldolgozását vagy újra hasznosítását, különben egyszer csak nem lesz már hely a szeméttelepek és szemétégetők számára (2018 óta már Kína sem hajlandó befogadni az európai szemetet, ahogy korábban tette). A szelektív gyűjtés segítség ebben: a szétválogatott hulladék irodai papír, gépalkatrész, kerti bútor vagy PET-palack formájában kezdhet majd új életet. A rossz hír az, hogy a háztartási hulladék mindössze 15%-a kerül a szelektív gyűjtőkbe, és ennek is csak egy részét lehet anyagában hasznosítani, a többi túlságosan szennyezett hozzá.

Érdemes néhány szót ejteni a mikroműanyagokról is, ami a hulladék egy különösen veszélyes alfaja. A műanyag elterjedését annak köszönheti, hogy rendkívül tartós és strapabíró anyag, ám éppen emiatt a lebontást végző mikroorganizmusoknak is ellenáll. A hulladékká vált műanyag – aminek jelentős része az egyszer használatos csomagolóanyagokból származik – lebomlási ideje több száz év, tehát egészen addig idegen testként van jelen a természetben. A különféle fizikai hatások miatt azonban mikroszkopikus méretű, de annál alattomosabb részecskékre oszlik szét, szennyezi a vizeket és a talajt, bekerül a táplálékláncba, és maradandó változásokat hoz létre az életközösségek génállományában. Sajnos ez nem valami sötétre festett jövőkép, hanem egy jelenlévő, valós probléma.

A szelektív gyűjtés tehát nagy segítség lesz majd a hulladék hasznosításában, ha eljutunk oda, hogy nagyobb arányban és jobb minőségben műveljük. Még jobb megoldás lenne azonban, ha minimálisra tudnánk csökkenteni a termelődő szemét mennyiségét. A zero waste (szó szerint „nulla hulladék”) a hulladékgazdálkodás helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt; a hetvenes évek közepén született fogalom ma már itthon is ismert és felkapott. Az utóbbi néhány évben valóságos mozgalom épült rá, a webshopok egymással versengve kínálják az újrahasznosított anyagokból készült, mosható, lebomló, csomagolás nélküli termékeket.

Legtöbben el sem tudjuk képzelni, hogyan lehetne hulladékmentesen élni, és egyáltalán kinek van ilyesmire ideje és pénze. Pedig nem kell nagy dolgokra gondolni, bőven elég, ha először csak egy apró lépést teszünk, és hagyunk magunknak időt arra, hogy az új szokás a mindennapi életünk részévé váljon. Fontos az is, hogy megtaláljuk a saját motivációnkat, ami rávesz minket a változtatásra. Valljuk be, nem mindenkinek igazán szívügye a Föld jövője. De nem is muszáj elkötelezettnek lennünk eziránt, elég, ha a saját pénztárcánkra gondolunk. A palackozott víz például nemcsak irtózatos mennyiségű műanyag hulladékot termel, de nevetségesen drága is. Egy jó minőségű kulacs, amit megtöltünk sima csapvízzel (nem kell félni tőle, Magyarországon szigorúan ellenőrzött és jó minőségű a csapvíz), vagy esetleg szűrt vízzel, kiváltja a palackokat. Máris megtettük az első lépést a hulladékmentesség felé, jobb a lelkiismeretünk, a pénzünk pedig a zsebünkben maradt. Hasonlóan egyszerű és látványos módszer az is, ha beszerzünk és magunknál tartunk néhány vászonszatyrot, így vásárláskor nem kell a pénztárnál nejlonzacskókat vásárolnunk.

De vigyázat, aki egyszer elindult a „lejtőn”, könnyen rákaphat az új szokások ízére, és kedve támadhat további változtatásokra. Például egyszer csak arra ébredünk, hogy a gardróbszekrényünk tele van olyan ruhákkal, amiket évek óta nem vettünk fel, és a lakásunk minden zugában felesleges tárgyak porosodnak. Felkeressük tehát a legközelebbi adományboltot és leadunk néhány zsák holmit. Nekik ez bevételt jelent, amit hasznos célokra fordíthatnak, sok embernek pedig komoly segítség, hogy adományboltokban tudnak jelképes összegekért vásárolni. A feng shui tanítása szerint a használaton kívüli tárgyak elszívják az életerőnket – most egy csapásra megszabadultunk tőlük, ugyanakkor tettünk valamit embertársainkért is, és ettől egyből jobban érezzük magunkat.

Hamarosan megtudjuk valahonnét, hogy nemcsak a műanyag dobozos, színes-illatos mosószerekkel lehet ruhát mosni, hanem házi szappannal vagy mosószódával is. A mosószódát kétkilós papírzacskóban árulják, ártalmatlan anyag, fillérekbe kerül, és egy fél életen át kitart. Nem vertük magunkat költségekbe, nem gyártottunk műanyag szemetet, és nem tettünk kárt az élővizekben. Megint könnyűnek és boldognak érezzük magunkat, és kezd megszületni bennünk a vágy erre az újfajta örömre. Kicsit olyan ez, mint ahogy a futók függővé válnak az endorfintól, és a háztömb körüli kocogásból egyszer csak félmaraton lesz.

Újabb hét telik el, mi pedig elkezdünk kérdezősködni, hogy nincs-e olyan kollégánk, aki a közelünkben lakik, és akivel meg tudnánk osztani az autónkat. Szerencsére van, gyorsan meg is egyezünk a részletekben, így csak minden második nap kell a reggeli dugóban vezetnünk, jóval alacsonyabb lesz a benzinköltségünk, kevesebb szennyezést bocsátunk a levegőbe, a kollégáról pedig kiderül, hogy remek cimbora.

Most már nincs megállás, elkapott minket a gépszíj, beszerzünk egy-két vászonszatyrot, és visszük őket magunkkal mindenhová. A szomszéd kisboltban az eladónak elkerekedik a szeme, hiszen amióta itt lakunk, még sohasem látott nálunk ilyesmit, eddig mindig nejlonba tettük a reggeli zsemlét. A helyi termelői piacot is felfedezzük, a szatyrainkkal és néhány dobozzal felszerelkezve. A sajtos standnál a hölgy külön megdicsér a saját doboz miatt, azt mondja, bárcsak mindenki így gondolkodna. Mi pedig üdvözült mosollyal sétálunk tovább.

Hosszan lehetne még folytatni a sort, ez csak egy kis ízelítő volt, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha az ember belekóstol a zöldebb életbe. Nagyon fontos azonban, hogy ne próbáljunk erőszakot tenni magunkon, inkább apránként haladjunk, és ami már nem fér bele az időnkbe és energiánkba, amiatt ne legyen bűntudatunk. Ha mostantól elkezdjük szétválogatni, és tiszta állapotban a megfelelő színű konténerbe dobni a szemetet, máris büszkék lehetünk magunkra, mert megtettük az első fontos lépést a környezetünkért.