Azért használunk cookie-kat, hogy eredményesebbé, gördülékenyebbé és kellemesebbé tegyük felhasználóink számára a webhely használatát. Az általunk használt cookie-kkal és a letiltásukkal kapcsolatos tudnivalókért kattintson ide.
Termékek

Ár

Ft
-
Ft

Elérhetőség

Márka

Tollak
Ceruzák és nyomósirónok
Grafitceruzák
Színesceruzák
Nyomósirónok és betétek
Markerek és szövegkiemelők

Nyomósirónok és betétek

(103 termék)
/ 5 oldal
/ 5 oldal

A töltőceruza és a rotring ceruza ugyanaz?

A töltőceruza és a rotring ceruza fogalma közé sokan a mai napig egyenlőségjelet tesznek. De vajon tényleg ugyanaz a kettő? És mi az a nyomósirón? Az alábbi cikkben tisztázzuk a fogalmak közti különbségeket, és egy kicsit bepillantunk a ceruzák történelmébe is.

A grafitot már valamikor a 16. század környékén felfedezték, de arra is hamar rájöttek az emberek, hogy ha nem akarják, hogy mindent összefogjon, akkor valamivel be kell fedniük. A nyers grafit fűrészelésével készített kezdetleges ceruzák vagy inkább „írórudak" igencsak törékenyek voltak, és leginkább a mai krétafogó eszközökhöz hasonlítottak. A grafitbetétet egy üreges faburkolatba helyezték bele, és ahogy fogyott, úgy egyre kijjebb tolták. Amikor teljesen elkopott, új rudat tettek a tartóba. Valójában az első ceruza-jellegű megoldások jobban hasonlítottak a töltőceruzákhoz, mint a ma ismert és használt grafitceruzákhoz. Ez utóbbiak mégis jobban elterjedtek, mivel a korai „újratölthető ceruzákkal" nem lehetett pontos munkát végezni.

Az első modern grafitceruzát a francia Nicolas-Jacques Conté állította elő és szabadalmaztatta a 18. század végén. Ő jött rá arra, hogy ha a grafitporhoz – ami akkoriban igen drága volt – agyagot kever, az megváltoztatja a grafit tulajdonságait, könnyebben és szebben lehet vele írni. Azt is megfigyelte, hogy az arányok módosításával az anyag keménységén is tud változtatni. A hagyományos grafitceruza továbbfejlesztéséből született meg a múlt században a töltőceruza. Az eredeti változatnak 2 mm vastag bele volt, és a végébe beépített speciális hegyezővel ugyanúgy hegyezni kellett, mint egy sima ceruzát. Szüleink, nagyszüleink generációja számára még ez jelentette a töltőceruzát. Később a mechanikus ceruza – amit ma a legtöbben rotringnak hívnak – kiszorította ezeket a piacról, így ma már az emberek fejében a töltőceruza a vékony hegyű változatot jelenti.

Előnye a hagyományos ceruzához képest az, hogy nem kell hegyezni, és hogy könnyedén utántölthető. Sőt, egyszerre több ceruzabelet („rotring betétet” vagy „rotring hegyet”) is tehetünk bele, és ha az egyik elhasználódott, automatikusan utánatölti a következőt. A leggyakoribb típushoz 0.5 mm vastag ceruzabél való, de léteznek más vastagságú változatok is. Az íróeszköz végébe általában radír van beépítve, amit egy kupak véd a kopástól és a szennyeződéstől. Némelyik modell bordázott fogórésszel és csúszásgátló gumis bevonattal van ellátva a jobb fogás és a kényelmes írás érdekében. Anyaguk a grafithegy befogó szerkezetét kivéve általában műanyag, így ezek a ceruzák egészen könnyűek. Léteznek fémből készült változatok is, amelyek jóval drágábbak, cserébe viszont tartósabbak és esztétikusabbak. Más elnevezései is ismertek, úgymint nyomósiron vagy pixirón.

A Rotring Gmbh eredetileg egy német cég volt, amely műszakirajz- és íróeszközöket gyártott. 1928-ban alapították, és erősen magán viselte az akkor meghatározó Bauhaus művészeti iskola hatását, amely a mesterség és a művészet egyesítését hirdette. Filozófiája – a „művészetet az iparba" – a cég formatervezésére is hatást gyakorolt. Maga a név vörös gyűrűt jelent, némely darabokon ezért láthatunk piros karikát a fogórész fölött. A termékeik között később megjelentek a körzők és a különféle sablonok, 1979-től pedig a Tikky márkanéven forgalmazott töltőceruzák is. Ezek aztán annyira népszerűvé váltak, hogy sokan ma is a rotring ceruza szót használják ennek az írószertípusnak a megnevezésére. Ezen a márkanéven a mai napig találunk termékeket a boltok polcain. A céget a kilencvenes évek végén felvásárolta a Newell Brands, a márka mindmáig az ő tulajdonukban van.